Bármilyen hihetetlen is, ez a poszt csak azért készült, hogy a fejlesztés alatt álló weboldal ne mutasson olyan sután. Következzenek rövid idézetek inenn onnan. Lektorálatlanul, szóval peace.

Star roam – prototípus

A prototípus besült. A prototípus besült.
Csak ez járt Krrihhhdumn fejében. Mielőtt idegessége láthatóvá vált volna, gondolati úton utasította bionikus rendszereit. Farkának kezdődő reszketé-sét azonnal megállította a mechanikus burokból érkező idegblokkoló.
Tárgyalópartnerei a profizmus jeleként értékelhették volna, hogy amikor a gépezet hirtelen mégis működésbe lendült, az örömét kifejező farkának – fajára jellemző – fel-le csapdosása elmaradt.
Nyurgavérű, magabiztos profi? A büdös hernyófészket, azt! Csak egy tolvaj vagyok. Ez pedig életem nagy lehetősége. Tehát elő kell adnom a magabiztos profit.
– Csikkerrecs teccs – adta ki az emberi beszédnek megfelelő hangokat. Szét-tárta rágóit, hogy szabaddá tegye az utat a gyomrából érkező levegő előtt, hogy érthetőbbek legyenek szavai. – Gyuttallomm écs dippollmáózzi véde-lem.
A kék egyenruhás emberek egyike – aki a Krihhhdumn által érzékelt jellem-zők szerint csak alacsonyabb termetében és kibernetikus kültakarójában különbözött a többiektől – összezárta mellső végtagjára erősített készüléké-nek fedelét és közelebb lépett.
– Nagyra értekeljük az udvariasságát, hogy nyelvünkön szólal meg, de megkíméljük a továbbikban ettől. Használja bátran a tolmácsprogramot.
Krihhdumn a köszönet jeleként összecsattintotta rágócsápjait és engedel-meskedett. Gondolatait egy vállára épített, alig harmadik generációs hang-szóró továbbította.
– Örvendek. Teljes siker. Remélem elégedettek.

Anhelios – megítélés

Nehezére esett letenni okostelefonját, annyira magával ragadta az élmény. Fájdalmas sóhajjal csúsztatta zakója zsebébe, miközben azon kapta magát, hogy összehúzza vállait és lapockáit. Elszokott az emberek közelségétől és szárnyait is a hátán érezte még. Összeszámolni sem tudta, hányszor élte már át ezt a csonka érzést.
Ellazította magát, és belesüppedt az olcsó műanyag szék krisztusi kényelmébe. Behunyta szemét, úgy élvezte a színházterem előadás előtti zaját. A gon-dolatra önelégülten vigyorgott. A Földön járva legendás cinizmusa elhatal-masodott. Valójában tárgyalóteremben ült és sajtónyilvános bírósági meg-hallgatás közelgett. A helyiség azonban inkább hasonlított egy sportcsar-nokra, amit a helyi és az eseményeket távolból követő nézőközönség szá-mára alakítottak ki. Kamerabarát fényviszonyok, operatőrök, újságírói szektorok, VIP-páholyok és nézők számára kedvező időpont segítette a tárgyalá-sok közvetítését a világ felé.

Génfarm – totál kiakadás

Szörnyű nap volt… előző este hideg vízben kellett mosakodnom, másnap a hónapokkal előre jelzett meteor becsapódik, és miközben a légkört felgyújtja, mindent elborít az évezred legerősebb napszele. Hajnali öt, de nappali világosság és hőség árad a ház ablakain át. A mobil és a net süket, áram hol van, hol nincs. A telefon úgy kerreg, mint egy geiger-müller számláló. A macska óbégat, teljesen begerjed.
Kilépek az ajtón, minden irányból északi fény és tűzijáték fogad. A szomszé-dos épületeket vad erővel morzsolja valami láthatatlan erő. Úgy porlad el minden körülöttem, ahogy azt középiskolában képzeltem el miközben a karóra értékelt dolgozatomat alkottam.  Persze, hogy megijedek. Nincs több 24, nincs több Star Wars és többé Anna sem teker el kilógó bugyijával az ablakom alatt. Nincs több marhapörkölt, halászlé, sör, pálinka, vodka. Csuklok. Nincs több szintlépés, nincs több játék, nincs több facebook, nincs több haverozás. Leülök, fejem a falon koppan. Nézem a színpompás eget. Nézem, milyen gyönyörű a vég. Hiányozni fogok magamnak.
Nincs több anyám túrós-mákos sütijéből, se nagyanyám sós kiflijéből. Apámtól se kapom meg többé a verdát és Sanyi lábán se hajtok többé át. Nem úszom át többé a folyót, és nem mentenek ki a hétszentségelő horgászok. Nem rúgok több gólt és nem érzem magam többé Beckhamnek.
Szomorú vagyok. Annyi mindent veszítek el. Biztosan sírnék is, ha nem lenne mindez egészen álomszerű. Így inkább csak várok, várom, hogy felébredjek. Nincs más dolgom, mint várni. Előbb-utóbb úgyis megtörténik. Volt már rosszabb. Álmodtam már magam fáraónak, akit éppen mumifikálnak, csak éppen nem érdekelte őket, hogy még élek.
De várjunk csak! Soha többé nem csapja rám a vizet a postáskocsi! Nincs több Barátok közt és Megasztár! Nincs több politikus és nincs több troll a fórumokon! Nincs több parkolási büntetés és nincs több jegyellenőr! Nincs több bombázó, aki az arcomba önti az italt… azaz… lehet, hogy hülye vagyok, de ez mégis hiányozni fog. De ollé! Nincs többé a büdös lábú szomszéd, aki vasárnap hajnalban nyír füvet és áthányja a gazokat! Ez döntő érv.