Bármilyen hihetetlen is, ez a poszt csak azért készült, hogy a fejlesztés alatt álló weboldal ne mutasson olyan sután. Következzenek rövid idézetek inenn onnan. Lektorálatlanul, szóval peace.

Shardeanos – atyai szavak

Ifjú vagy még és sok mesét hallottál már. Hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket. Istenekről, félistenekről, szörnyetegekről égen és földön, vízen és a víz mélyében. Titánokról és hősökről, megközelíthetetlen, veszélyes helyekről. Minden vándor, aki erre vetődik, egy-egy újabb történetet hoz magával. Mi pedig bőkezű vendégszeretettel háláljuk meg, hogy egyhangú mindennapja-inkból elrepítenek minket szavaik. Szavaik és emlékeik. Igen. Az emlékeik. Mert a történeteik többsége igaz. Bármennyire is megle-pődsz most, hidd el őszülő atyádnak, hogy az. A rémtörténetek éppen úgy, mint a csodák és a varázslatos kalandok. Sosem jártál a szigeten kívül, de te is hallottál már róla, hogy ezer és egy ilyen sziget úszik a világ hatalmas óceánján. Nos, talán nem pont annyi, mert tudós fők beszélik, hogy újabb sziget érkezik, valahányszor az égen egy csillag kihuny.

Zsoldosélet – a sztyepp harcosai

Mindig ez a vége.
Erre gondoltam, miközben arra készültem, hogy alabárdomat jó messzire hajítsam és kardot rántva fogadjam a felém rohanó törzsi harcosokat. A lándzsájuk nem volt olyan hosszú, hogy hasznát vettem volna saját szálfegyveremnek, ellenben mozgékonynak tűntek és önfeláldozónak, s ami a legfontosabb, hogy nem viseltek páncélt.
Szóval mindig ez a vége. Lehetsz bármilyen okos, óvatos vagy előrelátó, a vége ugyanaz. Előkerülnek a fegyverek, ha pedig elég komoly ember vagy, akkor a harcosaid. Két hét elvesztegetett idő. Ha első nap odamegyek a sámánhoz és számonkérem, akkor ugyanez történik. Csak éppen két héttel korábban.

Intervallum – idézés 

Délután egy óra után néhány perccel, Peet a mennyezetbe épített hangszó-rók hangjára ébredt. A rázuhanó zene folyamatosan erősödött, míg a számítógép azt nem érzékelte, hogy felébredt. Akkor a vezérlőprogram továbblépett és hűvös, friss levegő áramlott a szobába. A hang és az oxigén hatására gyorsan magához tért. Felült az ágyon, amitől olyan fejfájás tört rá, hogy a fejéhez kapott. Az ébresztőhang szerint vendég érkezett, méghozzá anélkül, hogy bejelentkezett volna.
Fél éve, amikor beköltözött, komor, gépies férfihangot használt a házi vezérlőrendszer, de beköltözésének első napján lazább hangcsomagra cserélte. A friss levegővel együtt így jamaikai dobszólam kíséretében, rekedtes, hiper-sztereóban sugárzott, reggae rigmusban szavalt mondat visszhangzott a falak között.
“Ajtóban a közeg. Egy hivatalos közeg. Mielőtt kimész, rejtsd el a füvet. Rejtsd el a füvet, hisz ajtóban a közeg.”
Peet mosolygott a nóta sorain. Csak azokat a dalokat ismerte a hangcso-magból, amik szerepeltek a minták között, vagy amelyeket már előidézték események. Rendőr még sosem járt nála, ennélfogva most először hallotta ezeket a sorokat. Viccesnek találta a rendőr, azaz a közeg és a fű nosztalgikus jelentésével kreált rímeket.